Sziasztok! Meg volt a nyaralásom és most már itthon lehetek és írhatok nektek! De nem is igen akarok itt pofázni! Itt az új rész, jó olvasást kívánok! xox Puszii: Petra
*Destiny:*
*Zayn:*
Felhívtam. Kinyomott, egyszerűen kinyomott, nem hiszem el mi történt vele? Áh, mindegy. Lezuhanyozta, majd sikeresen egy fél óra elteltével betudtam állítani a hajamat. Kaptam magamra egy melegítő nadrágot és egy pólót. Lassan lebotorkáltam a konyhába ahol még egy árva lélek sem volt, majd úgy döntöttem, hogy csak egy almát eszem reggelire. Amikor megcsörrent a telefonom. Nem hiszem el ez meg mit akar. Kinyomtam, majd pár perc után kaptam egy SMS-t ugyan attól a személytől: " Kicsim miért nem veszed fel! Arra gondoltam, hogy átmehetnék és csinálhatnánk valami programot! Puszii: Perrie "
Vissza írtam neki, hogy nincs kedvem semmit se csinálni, de jöjjön át mert beszédem van vele. Ugyan is nem közöltem vele a tényt, hogy már nem akarok vele járni és ő még azt hiszi. Tudom ez kicseszés szegény Destiny-vel, de olyan gyorsan és hirtelen jöttek a dolgok. Gondolat menetemet egy hang zavarta meg. Ugyan is megérkezett Perrie. Éppen jönni akart, hogy megölel és, hogy csókot adjon, de a telefonom megszólalt, amitől beidegesedett és kikapta a kezemből, majd kinyomta és letette az asztalra. Egy csókot adott a számra amit én hagytam is. Beszélgettem vele egy negyed órát, de nem mertem megmondani neki, hogy nem akarok már tőle semmit. De ő közölte, hogy mennie kell, mert dolga van. Abban a pillanatban megszólalt a csengő és kiabáltam kifele, hogy "Gyere!" De nem számítottam arra, hogy abban a pillanatban ki lép be rajta és még Perrie búcsúzóul egy csókot nyomott a számra. Az illető egy ajtó csapódással jelezte, hogy elment, majd egy éles duda szót hallottam. Nem az nem lehet.... Majd rohantam ki a házból mint egy őrült...
*Destiny:*
Kifutottam az útra és egy éles dudaszót hallottam.....
Szerencsémre az autó sofőrje idejében letudott fékezni és nem ütött el. SZERENCSÉM volt! De futottam tovább, mert hallottam Zayn kiáltozását, meg persze a sofőrét, hogy mit képzelek magamról! Egy jó darabig futottam míg végül egy tisztáshoz nem értem a tisztáson volt egy kicsike tavacska. A tavacska szélén ki volt kötve egy csónak.
Elhatároztam, hogy csónakázom egyet így legalább tudok gondolkodni. Mert mostanában annyi minden történt velem és ráadásul olyan hirtelen, hogy azt se tudom hol álok. Eloldoztam a csónakot és egy kicsit beljebb löktem, majd óvatosan, de hirtelen beszálltam. Megfogtam a lapátokat és próbáltam evezni úgy ahogy régen apu mutatta. Istenem már megint ő rajta jár az eszem, meg persze minden máson: Zayn-en, apun, anyuékon, meg, hogy hogyan találok munkát. Kivagyok merülve. Pár napja vagyunk Londonba, de már elegem van az egészből. Én egy nyugodt életet akarok. Beszélnem kéne Zayn-vel. Teljesen bolond vagyok, minek futottam én el?! Akkor ott tisztáznom kellett volna! Lehet, hogy félre értettem valamit? Nem értek én most már semmit talán fel kéne hívnom anyut ő tudna tanácsot adni. Elővettem a zsebemből a telefonomat ,de nem tudtam felhívni mert nem volt térerő. Azt gondoltam, hogy inkább Zayn-hez bemegyek. Meg oldom egyedül, ugyan is anyu nem segíthet ki minden bajból. Vissza eveztem a partra, majd óvatosan ki akartam szállni, de a csónak meg ingott alattam én meg majd nem beleestem a vízbe. Amikor sikeresen kiszálltam a csónakból, rohanni kezdtem, de magam sem tudom, hogy miért talán azért mert előbb túl akartam esni ezen az egészen. Odaértem, nem mertem becsöngetni, de aztán neki bátorodtam és megnyomtam a csengőt, de nem nyitott senki ajtót. Majd amikor feladtam volna akkor Hazza kinyitotta az ajtót és betessékelt. Ahogy elnéztem elég kómás feje volt, ráadásul egy szál bokszerben álldogált.( Mint tudjuk szeret meztelenkedni ;) ) Leültünk a kanapéra, majd megtörtem a lassan már kínossá váló csendet:
- Ne haragudj Harry, felkeltettelek?
- Nincs semmi baj, már úgy is felakartam kelni ! - mosoly húzódott a szájára egy ilyen hazudós mosoly. - Látom valami igen nyomaszt. Főzök egy jó erős kávét és elmesélhetnéd, hogy mi baj, de ha nem szeretnéd én azt is megértem.- csak bólintottam és kimentünk a konyhába ahol Harry benyomta a kávé főzőt, majd pár perc múlva ki is főt a kávé. Elég sokat babrált vele még és nagy nehezen elém rakta. A meglepettségtől mosoly húzódott a számra:
- Köszönöm szépen. - majd közelebb hajoltam, hogy puszit adjak neki.
- Igazán nincs mit, egy barátért mindent. Nos, de akkor elmeséled, hogy mi nyomaszt vagy inkább hagyjuk?
- Elmesélem, de azt szeretném, ha kimennénk a kertbe.
- Rendben csak gyorsan magamra kapok valamit
- Az már jó lesz. - mondtam egy nevetés kíséretében. Hazza gyorsan felöltözött és kiindultunk a kertbe a hintaágyra leültünk és belekezdtem hogy mi nyomaszt. Szinte mindent elmondtam neki, amitől meg is könnyebbültem egy kicsit. Harry nagyon megértő volt, olyan mint, ha a bátyám lenne. Elég hosszasan beszélgettünk, majd egy ajtócsapódát hallottunk. És a terasz ajtón hirtelen Zayn jelent meg, szerencsére megszólalt a telefonom így elvonultam, hogy nyugodtan tudjak beszélni:
- Háló!
- Szia, kislányom! Hogy vagy mi újság? Nem is hívtál mióta ott vagytok!
- Szia anyu! Ne haragudj csak olyan hirtelen jött minden, de ez egy hosszú történet, majd hétvégén haza utazok és mindent elmesélek. Egyébként ti, hogy vagytok, mi újság Debóráh-val?
-Rendben, de ha nem baj, majd egyszer kétszer meglátogatnálak. Jó, hogy hétvégén haza jössz, mert nekem is van egy bejelenteni valóm. Amúgy mi is megvagyunk. Van munkád már?
- Okés, még nincs! De majd lesz. És képzeld Ginná-nak már van egy másod állása a menhelyen plusz még ma ment egy állás interjúra állítólag ilyen modelles valami.
- Én bízom benned! Ügyes vagy és Ginná-nak add át üdvözletem meg, hogy gratulálok neki. Ne haragudj, de le kell tennem, mert oda ég az ebéd! Vigyázz magadra, szeretlek szia!
- Én is szeretlek szia. - amikor mentem vissza a hinta ágyhoz már Harry sehol sem volt csak is Zayn. Leültem mellé amin meglepődött, de mielőtt bármit is szólhatott volna én megelőztem.
- Nézd Zayn, én.. én.. nem akarok elsietni semmit! Ugyan is egy pár napja ismerjük egymást, meg a mai reggeli incidensedből ítélve még barátnőd is van. Szerintem ez neked sem meg nekem sem tenne jót, ha együtt lennénk! Nem akarlak megütni pedig a legtöbb lány a helyembe ezt tenné. Mikor elfutottam tőletek egy kicsit gondolkodtam rajtunk meg persze minden máson és arra jutottam, hogy legyünk csak barátok. Jobban ismerjük meg egymást. Ez így még nekem túl kora. Remélem megértesz!? - és egy sóhaj jött ki a számon, meg persze megint megkönnyebbültem, hogy eltudtam mondani, hogy mit érzek vagy is, hogy mi kavarog bennem. De Zayn először nem szólt semmit. Csak meredt maga elé és egy mély levegőt vett, majd kifújta és ez volt az egészre a válasza:
- Hát ha neked így jó akkor nekem is! - mondta, majd hátradőlt a hintaágyon és lehunyta szemeit. Néhány percig még csendben ültünk, majd újból én törtem meg a csöndet.
- Nos akkor én szerintem megyek is szia! - Zayn erre sem szólt semmit, biccentett egyet a fejével. Besétáltam a lakásba, Harry-t kerestem aki a konyhába volt a többi jó madárral együtt és éppen ebédeltek.
- Sziasztok én elmentem! Ja és jó étvágyat!
- Des vár! Nem eszel velünk?
- Nem köszönöm, majd inkább máskor és köszi még egyszer, de inkább haza megyek. - adtam Hazza arcára egy puszit amit ő is viszonzott. Lassan haza battyogtam és nagy meglepetésemre Ginna is otthon volt.
-Szia na milyen volt az állásinterjú? Amúgy anyu üdvözöl és és gratulál a munkához! - mondtam el egy szuszra míg levetettem a cipőmet, majd a szekrényre ledobtam a táskámat.
-Szia, igen szuper. Felvettek, de majd csak a jövő héten kell kezdenem. És én is üdvözlöm anyudat és köszönöm.
- Na az igen! Csak egy gond van nekem még nincs állásom! Amúgy átadom neki úgy is nemsokára haza megyek. - Ginna csak tátott szájjal figyelt. Nem sokára kinyögött egy értelmes mondatot:
- Mi az, hogy nem sokára haza mész, hisz most jöttünk?
- Tudom, de csak hétvégére mennék haza.
- Akkor jó. Apropó mondanom kell valamit....
Komizzatok légy szíves!!! Tetszikeljetek nyugodtan és iratkozzatok fel!! Nagyon hálás lennék érte!!♥♥
