Blog szünet!!!

Sziasztok!! Amint észre vettétek szerintem, hogy már rég nem hoztam részt!! Nos hát még egy darabíg nem is fogok! Ugyan is szüneteltetem a blogot.. nincs ötletem!! Remélem, megértitek és nincs harag :) Sajnálom! Puszii: Petra

12. Végre hazajött és már is elakar menni...

Hát itt is van a várva várt rész! Jó olvasást ! Remélem, hogy nem kell abba hagynom és komiztok! xox Puszii: Petra

*Destiny:*

*1 hónappal később:*

-Egy...kettő...három...négy...öt.... - számoltam meg a kutyákat. Hát igen a menhelyen vagyok már egy hónapja és most születtek kiskutyák és azokat számoltam olyan nagy buzgósággal. Nos, de mi is történt 1 hónap alatt elmondom vagy is leírom ;)

A kávézóból sétáltam haza fele és csak sajnálni tudtam szegény Dorothy-t. Azon elmélkedtem, hogy hogyan segítsek rajta. Aztán végül is elhoztam Londonba őt is, egy darabig itt lakott nálunk, majd elköltözött, mert talált magának barátot és egy sokkal jobban fizető állást mint abban a New York-i kávézóban. Anyuval pedig lerendeztük a dolgot. Megismerkedtem a barátjával akivel össze is házasodtak egyhamar. Mit ne mondjak elég hamar, de ők tudják. De azt tudom, hogy senki és semmi nem helyettesítheti aput. Nagyon bírom Jay-t, meg minden, de apa kánt soha sem tudnák rá tekinteni. Aztán mikor vissza jöttem Londonba drágalátos barátnőm Ginna közölte velem, hogy szerzett nekem egy melót. Nekem azzal nem is lett volna bajom csak mint kiderült, hogy amiatt a kis könyv miatt amit én már nagyon kerestem, szóval ezért nem találtam, mert Zayn -nél volt. Most én írok a fiúknak dalokat amivel ők is és én is megvagyok elégedve. Szinte mindig ott vagyok náluk. Liam és Louis barátnőivel még jobban megismertük egymást szinte már elválaszthatatlanok vagyunk. De van egy kis bökkenő. Ugyan is Zayn barátnője Perrie asszem,  ő vele valahogy nem tudtam összebarátkozni. Annyira zavar amikor Zayn közelében van. De ez engem vajon miért is izgat..?? Amikor Zayn közelében vagyok elkap egy fura érzés, nem tudom, hogy mi lehet... Remélem, hogy nem leszek szerelmes...  Egyébként mostanában Ginná-val is alig találkozom, mivel ő járja az országokat, városokat és csak esetleg 1-2 hetet van itthon, ugye én meg szinte a minden napjaimat a fiúknál töltöm. Nem éppen így képzeltem el az életemet. Nem mint ha panaszkodnék, mert nagyon imádom a munkámat, meg minden csak egyszerűen olyan hiány érzetem van meg minden.....

Szóval ennyi minden történt 1 hónap alatt....

Végeztem a kutya számolással, majd hoztam az anya állatnak enni és inni valót, majd magára hagytam, hogy had pihenje ki magát. Még megetettem és megitattam néhány állatot, mivel Ginna nincs itt, hogy segítsen, mert éppen biztos most is a kifutón van. Indulni akartam haza amikor egy nagy nyüszítésre lettem figyelmes. Visszarohantam Lizzi  ( így hívják azt a kutyát aki az előbb ellett. Na ezt jól megfogalmaztam xD) - hez, hogy megnézzem mi van vele. Épp mikor odaértem egy újabb kiskutyát láttam mellette. Nekiálltam megint számolni : egy.. kettő.. három.. négy.. öt.. hat.. hét.. - te szent ég, az előbb még csak öt volt, aztán, hat most meg már hét. Megsimogattam Lizzi buksiját és mondogattam neki : "Ügyes voltál! Nagyon jó kutya vagy!!" Újból hoztam neki egy kis vizet és kutyatápot, majd most már haza fele vettem az irányt. Nagyon ki voltam merülve. Egész nap itt voltam a menhelyen. Most ahogy sétáltam hazafele eltudtam volna aludni álló helyzetembe. Ahogy beértem a házba, ledobtam a cipőmet és a táskámat a földre, majd felfutottam az emeletre lezuhanyozni. mihelyst elvégeztem még a teendőimet kerestem magamnak egy pizsit :

Még lefutottam a konyhába és csináltam magamnak egy szenyát amit gyorsan be is dobtam, majd még készítettem kakaót. Leültem a kanapéra és benyomtam a tv-t. Valim mese ment rajta, de nagyon érdekes így hát nézni kezdtem és közben megittam a kakaót. Eldőltem a kanapén, mihelyst leraktam a fejem a szemeim automatikusan lecsukódtak és álomba merültem. Nem aludhattam olyan sokat, és ajtónyílódásra lettem figyelmes. De megmoccanni nem mertem így csak hallgattam.

- Kér valami enni vagy inni valót ? - hallottam meg a legjobb barátnőm hangját, majdnem fel is pattantam, hogy üdvözöljem, de ekkor eszembe jutott, hogy nem egyedül van így hát maradtam mozdulatlanul és hallgattam tovább a beszélgetésüket.

- Igen köszönöm egy ásvány vizet elfogadok! - mondta egy idegen férfi hang, majd leesett, hogy ez biztos Ginna főnöke.

- Szóval, mit szeretnél velem megbeszélni?

- Hát nem tudom, hogy érdekelne-e téged a dolog, de lenne egy 3 hónapos divatbemutató Párizsban és három legtehetségesebb modellünket visszük el. És hát persze az egyik te vagy a többiek pedig Ciara és Lindsey. Nos mit szólsz? 

- Hát nem is tudom, hogy mit szóljak hozzá! Nagyon jó lenne elmenni, de még csak most jöttem haza és nem akarom megint egyedül hagyni Destiny-t. Kaphatnék esetleg egy kis gondolkodási időt, ha esetleg elvallanám akkor megtudjam beszélni Destiny-vel.

-Persze, hogy kaphatsz úgy is csak jövő héten vasárnap indulnánk. Kérlek péntekig döntsd el, mert ha nemet mondasz akkor keresnem kell egy másik lányt.

- Persze-persze, péntekre eldöntöm.

- Akkor várom a válaszodat, de sajnos nekem most rohannom kell. Szia jó éjszakát.

- Rendben, szia neked is! - hallottam ahogy jön kifele Ginna és a főnöke, majd észrevettek engem. Gyorsan kitessékelte Sebastia- t az ajtón. Aztán amikor vissza jött lehajolt és adott egy puszit az arcomra. Kinyitottam szemeimet és meglepődve nézett rám...

* Ginna:*

Sebastian-t kísértem ki a konyhából és láttam, hogy Des ott fekszik a kanapén. Rögtön megfordult a fejemben, hogy mi van akkor, hogy ha hallotta az egész beszélgetést. Kitessékeltem gyorsan  a főnökömet, majd bezártam az ajtót és közeledtem Des  felé. Lehajoltam és adtam neki egy puszit az arcára, mire ő kinyitotta a szemeit és csak úgy ragyogott. Meglepődve néztem rá amit ő is észre vett. Nem akartam rákérdezni, hogy hallotta-e mit beszélgettünk, majd máskor rátérünk erre a témára ha esetleg ő nem hozza fel előbb. Bambán néztük egymást és nagy nehezen de megszólaltam:

- Milyen volt a napod?  - amikor feltettem a kérdést sóhajtott egy nagyot majd gyorsan válaszolt:

- Hát inkább majd holnap este mesélek mikor a fiúktól hazajöttem, mert korán kell kelnem. Paul azt mondta, hogy a fiúknak holnap lesz egy csomó próbája és nekem is jelen kell lennem.

- Értem akkor hagylak is, majd holnap beszélünk. Apropó nekem holnap nem lesz semmi dolgom, ha szeretnél beszélgetni, bár nem hiszem, hogy rá érsz, akkor nyugodtan, hívj fel. Akkor én is megyek aludni, mert fárasztó napom volt, jó éjt!

- Rendben, jó éjt.

Azzal a sluggal felrohantam az emeletre. Vettem egy jó forró fürdőt és lefeküdtem az ágyba, de aludni nem tudtam. Forgolódtam és kattogott az agyam, egyszerűen nem találtam a helyemet. De aztán majdnem sikerült elaludnom és sírást hallottam a szomszéd szobából...

*Destiny:*

Ginna elmegy megint nem látom. Én nem így képzeltem el az életemet. De nem foszthatom meg az álmaitól a munkájától, muszáj, hogy elengedjem. Néhány könny cseppet véltem felfedezni az arcomon, majd újabb és és újabb könnyeket amik versenyeztek az arcomon. Egyszer csak nagy sírásba törtem ki. Kinyílott az ajtó és Ginna sétált be rajta kómás fejjel. 

- Ne ha..ha..haragudj fel.. fel..felkeltettelek? - szipogtam.

- Nem, de hogy is! Úgy is csak forgolódom órák óta. - mondtam és mosolyogtam hát ha ettől ő is mosolyog, de nem. Így hát rákérdeztem: - Mi baj? Miért sírsz?

- Hát tudod, már.. már... - nyeltem egy nagyot és erőt vettem magamon majd nekiugrottam újból...- Szóval  megébredtem amikor megjöttél Sebastian-nal együtt és hallottam mindent. Tudom, hogy már akkor el kellett volna mennem amikor meghallottalak titeket, de én hallgatóztam és ez nem szép dolog. Kérlek ne haragudj!

- Ja istenem ne hibáztasd magadat, miért is kéne rád haragudnom, te kis kuka! Na gyere ide! - jó szorosan megöleltük egymást és mind a ketten sírni kezdtünk egészen addig míg a telefonom kijelzője nem jelzett, hogy SMS-em jött, nem csak egy ha, nem 3 is egyszerre. Ránéztem Ginná-ra, már amennyit láttam belőle, majd megnyitottam az első üzenetet. Anyu írta:

" Szia Destiny! Nagy gond van....

Sziasztok! Nos mivel amint látom komit nem kaptam ezért nem is akartam írni! De mivel már nem bírom ki, hogy ne írjak ezért, hát írok egy fejezetet! Nem sokára felrakom! De szeretném, ha KOMMENTÁLNÁTOK, HOGY FOLYTASSAM- E A BLOGOT, mert ha nem kapok se komit se tetszikelést, se semmit akkor szerintem ABBA, hagyom! Még meglátom! Szóval lényeg a lényeg, hogy had kérjek legalább 1 komit vagy ha azt nem akkor tetszikelést! Egyébként ha van valami kérdésetek vagy óhajotok akkor itt elértek:

 https://twitter.com/SzekelyPetrus ez a twitterem

http://www.facebook.com/petra.szekely.7  ez a facebook-om

petraaaa98@gmail.com ez pedig az email címem

11.Újra itthon...

Nos, hát meghoztam a várva várt részt! Kicsit rövid lett, de a következő hosszabb lesz ígérem! Jó olvasást kívánok! xox Puszii: Petra

Amikor leszálltunk nagy megkönnyebbülés volt. Hazáig az út is csak 1-2 óra volt. Meg is érkeztünk, kifizettem a taxist és mentem befele. Nem kopogtam csak benyitottam és amit láttam az teljesen lesokkolt..... 

*Destiny:*

Anyu állt a nappaliban ás smárolt egy számomra teljesen idegen pasival. A cuccaimat ledobtam a földre és egy határozott mozdulattal megfordultam és kirohantam a házból egyenest a titkos helyemre. Leültem a fa tövébe és csak sírtam. Nem azért, mert nem örülök, hogy anyu újból rátalált a szerelemre, ha nem azért, mert ez nekem egyszerre túl sok és, mert ennek a sírásnak már ki kellett, hogy jöjjön. Amint magamba tűnődtem úgy döntöttem, hogy felhívom Debóráh-t és......

*Ginna:*

Amint elment itthonról Des rögtön telefont ragadtam és tárcsáztam Zayn számát. Ja nem is mondtam, hogy egyik nap felhívott Zayn, hogy nála van Des dalos könyve. Először nem tudtam, hogy miről beszél aztán rájöttem. Nos aztán míg nincs itthon én segítek neki munkát szerezni. Azért is hívom Zayn-t, hogy megkérdezzem, hogy ment a tanácskozás Paul-val.  Végre kicsöng. Majd nagy nehezen megszólal valaki/valami:

- Te most Zayn telefonját hívtad. Ő éppen nem ér rá, mert a haját állítja be, de a sípszó után hagyj üzenetet: - mit ne mondjak tipikus Zayn! ;)

- Szia! Zayn, csak én vagyok Ginna! Amiatt a dolog miatt hívlak! Ha ráérsz légy szíves hívj vissza! - kinyomtam a telefont és leültem a kanapéra. Gondolkodni kezdtem, hogy mi lehet most Des-vel?! Talán fel kéne hívnom, hogy merre van?! Nem tétováztam tovább, ha nem tárcsáztam a számot, de foglalt volt. 

-Ezt nem hiszem el, ma senki sem elérhető! - fakadtam ki. Elhatároztam, hogy csinálok néhány szenyát és nézek mesét. Pont mikor bekapcsoltam a hupikék tőrpikék ment a tv-ben. Istenem milyen régen láttam. Elkezdtem falatozni az általam készített szendvicseket, aztán amikor végeztem elborultam a kanapén és néhány perc múlva már aludtam is. Míg egyszer csak egy nagyot nem villámlott és dörgött az ég, majd szakadni kezdett az eső...

*Destiny:*

Felhívtam a húgomat. Elakartam hívni egyet sétálni vagy valamit közösen csinálni, de mint kiderült éppen az egyik barátnőjénél van így ez a tervem befuccsolt. Miközben beszélgettünk hallottam, hogy a telefonom pittyeg mivel még valaki más is keres. De nem foglalkoztam vele. Miután befejeztük a beszélgetést elmentem a parkba sétálni. Olyan kevesen szoktak ott lenni, de most kivételesen sokan voltak. Már egy ideje sétálhattam amikor sötétedett és esni kezdett az eső. Fogtam egy taxit  és beültem egy kávézóba. Óvatosan kortyoltam a forró kávémba, majd bambán bámultam az ablakot, ahogy az esőcseppek végig folynak rajta. Gondolat menetemből egy ismerős hang zökkentett ki...

*Ginna:*

Egyedül lenni egy óriás házban este ráadásul esőben nem megfelelő. Gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy mihez is kezdjek, amikor megszólalt a telefonom:

- Szia! Na hogy sikerült? 

- Hello! egész jól! Paul szerint tökéletes a lány. És találkozni akar vele. Mikor jön haza nem tudod?

- Ez remek! Jó kis csapatmunka volt! Majd csak szerintem vasárnap este fele. Hétfőn küldök egy SMS-t, hogy mi a helyzet és délután munka után átmegyünk jó?

- remek, akkor szólok Paulnak! Szia, jó éjszakát!

- Szuper! Szia neked is! - kinyomtam a telefont és leraktam a kis dohányzó asztalra. Kiléptem az ajtón és néztem ahogy a vihar csak úgy tombol. És egyszer csak megvillant valami a fejemben, felfutottam a szobámba a gitáromért és a füzetemért. Magamra kaptam egy pulcsit és kiültem a teraszra, majd lassan játszani kezdtem rajta... Végeztem és büszke vagyok magamra, hogy betudtam azt a számot amit már rég óta nem tudok. Egy erélyes tapsot hallok, de sejtésem sincs, hogy ki az. Felkapom a gitáromat és a füzetemet, lépni akarnék befele, de egy kéz visszaránt...

(Ezt indítsátok el míg olvassátok:)

*Destiny:*

- Te jó ég! De hiányoztál! - pattanok fel és ölelem meg a rég nem látott barátnőmet. - Te itt dolgozol? - vontam kérdőre.

-Te is hiányoztál nagyon,el se tudod képzelni mennyire! Hát igen, tudod, mióta elmentetek azóta kicsit megváltozott az életem. - Megállt a beszédben és néhány könny cseppet vélek felfedezni puha arcán.

- Mi történt? - a kezemmel a székre mutatok, hogy üljön le és ahogy látom megteszi.

- Hát miután elmentetek, édesanyám meghalt egy autóbalesetben. Apám pedig elkezdett inni és engem hibáztat a történtek miatt. Éppen az nap volt egy lovas verseny és anyám ugye igen elfoglalt ember volt. Nem igen szokott eljönni egy fellépésemre vagy versenyemre eljönni, így hát mielőtt én elindultam az orrára kötöttem, hogy ott legyen, mert ha ezt kihagyja  többet nem állok szóba vele. Tudom kicsit durva voltam vele, de nagyon ki voltam akadva, hogy másnak a szülője mindig ott van kivéve az enyémet. Aztán mielőtt elkezdődött volna  a verseny apát értesítették, hogy anyu súlyos autóbalesetet szenvedett és nem tudták újraéleszteni. - itt megcsuklott a és nagy zokogásba tört ki. Majd aztán én is rázendítettem és szorosan magamhoz öleltem, majd csak ennyit tudtam kibökni : - Sajnálom! - ahogy láttam erőt vett magán és folytatta.

- Muszáj volt munkát vállalnom, mert ha apám nem teszi akkor nekem muszáj, hogy eltudjam magamat tartani. - nagy csend következet, majd újból rázendítettünk míg egy erélyes hangot nem hallottunk kiáltani :

- DOROTHY!!! Merre vagy, már megint?......

1-2 komment után jön a következő!!!

Húúh! Heyho! Milyen régen voltam itt! Igaz, hogy csak egy hete, de azóta látom történt valami, mert megugrottuk az 500 látogatót! Nagyon örülök neki! Annak is nagyon örülnék ha 1-2 kommentált kapnák a részekhez! Egyébként a részekről jut eszembe, átjavítottam őket, mert újból elolvastam, hogy ihletet kapjak a folytatáshoz! Meg túl sok volt a szó ismétlés és néhol elég nagy baromságokat ÍRTAM! De hoztam egy döntést, tudom, hogy egyszer ezt már ígértem, de most be is fogom tartani. Szóval 1-2 kommentál után jön csak a következő! Remélem, hogy nem haragszotok meg, de ez van! Nemsokára hozom a következőt addig is remélem, hogy megértitek a döntésem! xox Puszii: Petra

Sziasztok! Elnézést kérek, de augusztus 6-tól 11-ig táborba leszek+ még 11.-én esküvőre is megyek amikor hazajövök a táborból. És vasárnap még búcsú lesz unokatesómnál, ugye ott kell lennünk! Még egyszer elnézést kérek és majd akkor augusztus 13-án hozok részt vagy akörül! xox Puszii: Petra

10. Először Ginna utána meg ő! Mi van itt?.....

Sziasztok!! Meghoztam az új részt! Egyébként ne haragudjatok, hogy eddig nem hoztam részt csak itt nyaral nálunk a 10 éves unokatesóm és egész nap rajtam lóg aztán nem ülhetek le a gép elé csak este, de akkor meg nincs energiám írni! De ez nem lesz így sokáig! Nem járatom tovább a számat, jó olvasást! xox Puszii: Petra

*Destiny:*

-Szia, igen szuper. Felvettek, de majd csak a jövő héten kell kezdenem. És én is üdvözlöm anyudat és köszönöm.

 - Na az igen! Csak egy gond van nekem még nincs állásom! Amúgy átadom neki úgy is nemsokára haza megyek. - Ginna csak tátott szájjal figyelt. Nem sokára kinyögött egy értelmes mondatot:

- Mi az, hogy nem sokára haza mész, hisz most jöttünk?

- Tudom, de csak hétvégére mennék haza.

- Akkor jó. Apropó mondanom kell valamit....  Állítólag két munkást keresnek a menhelyen és én téged ajánlottalak. Csak hétvégéken kell bemennünk mert akkor kötelező, de egyébként ha van kedvünk akkor a hét bár melyik napján.

- Köszönöm szépen imádlak, nálad nem is kívánhatnék jobb barátnőt! - tudom, hogy Ginna nem szereti ha ölelgetik, de ez most neki is meg nekem is jól esett.

- Igazán nincs mit! Amúgy mész ma valamerre?

- Nem! Szerintem, takarítok egy kicsit! Igaz 2-3 napja vagyunk itt és még is kupi van! Te mész valamerre?

- Nem én szerintem felfedezem a kertet! - ahogy kimondta ezt a mondatot felfutott a szobájába, majd egy gitárral és egy füzettel tért vissza. Lassan kibattyogott a kertbe és ott leült egy almafa alá. Elkezdett gitározni én pedig csak ott álltam a teraszajtóba és hallgattam, hogy- hogyan játszik. Gyönyörű volt és kellemes. Erőt vettem magamon felmentem a szobámba, kipakoltam a ruháimat a bőröndből a szekrénybe. Össze szedtem a szennyest mindenhol és elindítottam egy mosást. Rendet raktam  a szobákba meg a fürdőkbe. Bár Ginna fürdőjéhez nem nyúltam mert tudom, hogy nem szereti, ha a cuccaihoz nyúlkálnak. Lementem a földszintre és elmosogattam közbe bekapcsoltam a tv-t és zenét hallgattam. Még ahhoz is volt erőm, hogy össze porszívózzak és felmossak. El is telt a napom. Éhes is lettem. Úgy döntöttem, hogy pizzát rendelek, mivel nincs kedvem főzőcskézni. Gyorsan tárcsáztam a számot majd rápillantottam az órámra ami este 8 órát mutatott. Hamarosan meg is hozták az ételt, de eszembe jutott, hogy Ginná-t egész nap nem láttam. Kinéztem a kertbe, de ott nem volt. Felfutottam a szobájába, de ott se volt. Rögtön hívtam, de nem vette fel, majd újból megpróbáltam, de nem vette fel. Vártam egy kicsit, aztán kaptam egy SMS-t Ginná-tól, hogy ne keressem, mert elment kiszellőztetni a fejét. Gyorsan megkajáltam és a maradék pizzát elraktam Ginná-nak. Úgy döntöttem, hogy utána megyek, eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam, hogy merre megy ha valami nyomasztja. Vettem magamra egy dzsekit és lassan elindultam. Az utcák sötétek voltak és félelmetesek. A park fele mentem, hát ha ott megtalálom és igazam lett. Ott ült a padon maga elé  meredve. Lassan közeledtem feléje és nem vett észre, leültem mellé és faggatni kezdtem:

- Ginna mi baj? Tudod, hogy ha van valami akkor azt nyugodtan elmondhatod nekem!

- Nincs semmi, bajom, csak kicsit egyedül szeretnék lenni! Ez miért olyan nehéz felfogni?!

- Jó nyugi, akkor nem is zavarlak tovább! 

Egy váll rándítás volt az egész. Szépen felálltam mellőle, majd hazaindultam. Gyorsan lezuhanyoztam, fogat mostam és leültem a tv elé. Éppen egy vígjáték ment azt végignéztem, majd nagy nehezen, olyan 11 óra körül haza jött Ginna is. Felszerettem volna menni a szobámba, de a korlátnál elkapta Ginna a kezem:

- Figyelj Des ne haragudj! Én nem szeretnék veled rosszban lenni. Csak ez egy olyan ügy amiben te nem tudsz segíteni! Egyedül megoldom! Tudod, hogy milyen konok vagyok meg akaratos. Mert amit szeretnék azt el is érem.

- Rendben felejtsük el az egészet! - jó szorosan megöleltük egymást. Én is és Ginna is felmentünk a szobánkba. Az asztalról elvettem a laptoppomat, majd körülnéztem egy kicsit a neten, de nem sokáig nézelődtem. Mert hamar elnyomott az álom.

  
*Szombat reggel 8 óra, az utazás napja:*

- Mindent elpakoltál ami szükséges? - hallottam meg Ginna aggodalmas hangját.

- Igen, még elmegyek lezuhanyzom és indulok is! Olyan kár, hogy te nem jössz !

- Tudom, de itt kell maradnom elsimítani a dolgokat! Tudod?

- Igen- igen tudom! Na de én még megyek készülődni! - és azzal a sluggal felfutottam az emeletre. Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd ami ruha maradt még a szekrényemben azok közül választotta magamnak egyet:

 Begöndörítettem a hajamat és egy masnis hajpántot raktam a hajamba, majd még egy kis alapozót és szempilla spirált raktam magamra. Nagy nehezen, de elkészültem és mire levittem a táskámat és elköszöntem Ginná-tól addigra meg is érkezett a taxi. Nem volt messze a repülőtér csak 1 órára. De a repülő út az igen is az volt, meg kellemetlen. Mivel egy kisfiú ült mellettem és folyamatosan csesztetett. Amikor leszálltunk nagy megkönnyebbülés volt. Hazáig az út is csak 1-2 óra volt. Meg is érkeztünk, kifizettem a taxist és mentem befele. Nem kopogtam csak benyitottam és amit láttam az teljesen lesokkolt.....