12. Végre hazajött és már is elakar menni...

Hát itt is van a várva várt rész! Jó olvasást ! Remélem, hogy nem kell abba hagynom és komiztok! xox Puszii: Petra

*Destiny:*

*1 hónappal később:*

-Egy...kettő...három...négy...öt.... - számoltam meg a kutyákat. Hát igen a menhelyen vagyok már egy hónapja és most születtek kiskutyák és azokat számoltam olyan nagy buzgósággal. Nos, de mi is történt 1 hónap alatt elmondom vagy is leírom ;)

A kávézóból sétáltam haza fele és csak sajnálni tudtam szegény Dorothy-t. Azon elmélkedtem, hogy hogyan segítsek rajta. Aztán végül is elhoztam Londonba őt is, egy darabig itt lakott nálunk, majd elköltözött, mert talált magának barátot és egy sokkal jobban fizető állást mint abban a New York-i kávézóban. Anyuval pedig lerendeztük a dolgot. Megismerkedtem a barátjával akivel össze is házasodtak egyhamar. Mit ne mondjak elég hamar, de ők tudják. De azt tudom, hogy senki és semmi nem helyettesítheti aput. Nagyon bírom Jay-t, meg minden, de apa kánt soha sem tudnák rá tekinteni. Aztán mikor vissza jöttem Londonba drágalátos barátnőm Ginna közölte velem, hogy szerzett nekem egy melót. Nekem azzal nem is lett volna bajom csak mint kiderült, hogy amiatt a kis könyv miatt amit én már nagyon kerestem, szóval ezért nem találtam, mert Zayn -nél volt. Most én írok a fiúknak dalokat amivel ők is és én is megvagyok elégedve. Szinte mindig ott vagyok náluk. Liam és Louis barátnőivel még jobban megismertük egymást szinte már elválaszthatatlanok vagyunk. De van egy kis bökkenő. Ugyan is Zayn barátnője Perrie asszem,  ő vele valahogy nem tudtam összebarátkozni. Annyira zavar amikor Zayn közelében van. De ez engem vajon miért is izgat..?? Amikor Zayn közelében vagyok elkap egy fura érzés, nem tudom, hogy mi lehet... Remélem, hogy nem leszek szerelmes...  Egyébként mostanában Ginná-val is alig találkozom, mivel ő járja az országokat, városokat és csak esetleg 1-2 hetet van itthon, ugye én meg szinte a minden napjaimat a fiúknál töltöm. Nem éppen így képzeltem el az életemet. Nem mint ha panaszkodnék, mert nagyon imádom a munkámat, meg minden csak egyszerűen olyan hiány érzetem van meg minden.....

Szóval ennyi minden történt 1 hónap alatt....

Végeztem a kutya számolással, majd hoztam az anya állatnak enni és inni valót, majd magára hagytam, hogy had pihenje ki magát. Még megetettem és megitattam néhány állatot, mivel Ginna nincs itt, hogy segítsen, mert éppen biztos most is a kifutón van. Indulni akartam haza amikor egy nagy nyüszítésre lettem figyelmes. Visszarohantam Lizzi  ( így hívják azt a kutyát aki az előbb ellett. Na ezt jól megfogalmaztam xD) - hez, hogy megnézzem mi van vele. Épp mikor odaértem egy újabb kiskutyát láttam mellette. Nekiálltam megint számolni : egy.. kettő.. három.. négy.. öt.. hat.. hét.. - te szent ég, az előbb még csak öt volt, aztán, hat most meg már hét. Megsimogattam Lizzi buksiját és mondogattam neki : "Ügyes voltál! Nagyon jó kutya vagy!!" Újból hoztam neki egy kis vizet és kutyatápot, majd most már haza fele vettem az irányt. Nagyon ki voltam merülve. Egész nap itt voltam a menhelyen. Most ahogy sétáltam hazafele eltudtam volna aludni álló helyzetembe. Ahogy beértem a házba, ledobtam a cipőmet és a táskámat a földre, majd felfutottam az emeletre lezuhanyozni. mihelyst elvégeztem még a teendőimet kerestem magamnak egy pizsit :

Még lefutottam a konyhába és csináltam magamnak egy szenyát amit gyorsan be is dobtam, majd még készítettem kakaót. Leültem a kanapéra és benyomtam a tv-t. Valim mese ment rajta, de nagyon érdekes így hát nézni kezdtem és közben megittam a kakaót. Eldőltem a kanapén, mihelyst leraktam a fejem a szemeim automatikusan lecsukódtak és álomba merültem. Nem aludhattam olyan sokat, és ajtónyílódásra lettem figyelmes. De megmoccanni nem mertem így csak hallgattam.

- Kér valami enni vagy inni valót ? - hallottam meg a legjobb barátnőm hangját, majdnem fel is pattantam, hogy üdvözöljem, de ekkor eszembe jutott, hogy nem egyedül van így hát maradtam mozdulatlanul és hallgattam tovább a beszélgetésüket.

- Igen köszönöm egy ásvány vizet elfogadok! - mondta egy idegen férfi hang, majd leesett, hogy ez biztos Ginna főnöke.

- Szóval, mit szeretnél velem megbeszélni?

- Hát nem tudom, hogy érdekelne-e téged a dolog, de lenne egy 3 hónapos divatbemutató Párizsban és három legtehetségesebb modellünket visszük el. És hát persze az egyik te vagy a többiek pedig Ciara és Lindsey. Nos mit szólsz? 

- Hát nem is tudom, hogy mit szóljak hozzá! Nagyon jó lenne elmenni, de még csak most jöttem haza és nem akarom megint egyedül hagyni Destiny-t. Kaphatnék esetleg egy kis gondolkodási időt, ha esetleg elvallanám akkor megtudjam beszélni Destiny-vel.

-Persze, hogy kaphatsz úgy is csak jövő héten vasárnap indulnánk. Kérlek péntekig döntsd el, mert ha nemet mondasz akkor keresnem kell egy másik lányt.

- Persze-persze, péntekre eldöntöm.

- Akkor várom a válaszodat, de sajnos nekem most rohannom kell. Szia jó éjszakát.

- Rendben, szia neked is! - hallottam ahogy jön kifele Ginna és a főnöke, majd észrevettek engem. Gyorsan kitessékelte Sebastia- t az ajtón. Aztán amikor vissza jött lehajolt és adott egy puszit az arcomra. Kinyitottam szemeimet és meglepődve nézett rám...

* Ginna:*

Sebastian-t kísértem ki a konyhából és láttam, hogy Des ott fekszik a kanapén. Rögtön megfordult a fejemben, hogy mi van akkor, hogy ha hallotta az egész beszélgetést. Kitessékeltem gyorsan  a főnökömet, majd bezártam az ajtót és közeledtem Des  felé. Lehajoltam és adtam neki egy puszit az arcára, mire ő kinyitotta a szemeit és csak úgy ragyogott. Meglepődve néztem rá amit ő is észre vett. Nem akartam rákérdezni, hogy hallotta-e mit beszélgettünk, majd máskor rátérünk erre a témára ha esetleg ő nem hozza fel előbb. Bambán néztük egymást és nagy nehezen de megszólaltam:

- Milyen volt a napod?  - amikor feltettem a kérdést sóhajtott egy nagyot majd gyorsan válaszolt:

- Hát inkább majd holnap este mesélek mikor a fiúktól hazajöttem, mert korán kell kelnem. Paul azt mondta, hogy a fiúknak holnap lesz egy csomó próbája és nekem is jelen kell lennem.

- Értem akkor hagylak is, majd holnap beszélünk. Apropó nekem holnap nem lesz semmi dolgom, ha szeretnél beszélgetni, bár nem hiszem, hogy rá érsz, akkor nyugodtan, hívj fel. Akkor én is megyek aludni, mert fárasztó napom volt, jó éjt!

- Rendben, jó éjt.

Azzal a sluggal felrohantam az emeletre. Vettem egy jó forró fürdőt és lefeküdtem az ágyba, de aludni nem tudtam. Forgolódtam és kattogott az agyam, egyszerűen nem találtam a helyemet. De aztán majdnem sikerült elaludnom és sírást hallottam a szomszéd szobából...

*Destiny:*

Ginna elmegy megint nem látom. Én nem így képzeltem el az életemet. De nem foszthatom meg az álmaitól a munkájától, muszáj, hogy elengedjem. Néhány könny cseppet véltem felfedezni az arcomon, majd újabb és és újabb könnyeket amik versenyeztek az arcomon. Egyszer csak nagy sírásba törtem ki. Kinyílott az ajtó és Ginna sétált be rajta kómás fejjel. 

- Ne ha..ha..haragudj fel.. fel..felkeltettelek? - szipogtam.

- Nem, de hogy is! Úgy is csak forgolódom órák óta. - mondtam és mosolyogtam hát ha ettől ő is mosolyog, de nem. Így hát rákérdeztem: - Mi baj? Miért sírsz?

- Hát tudod, már.. már... - nyeltem egy nagyot és erőt vettem magamon majd nekiugrottam újból...- Szóval  megébredtem amikor megjöttél Sebastian-nal együtt és hallottam mindent. Tudom, hogy már akkor el kellett volna mennem amikor meghallottalak titeket, de én hallgatóztam és ez nem szép dolog. Kérlek ne haragudj!

- Ja istenem ne hibáztasd magadat, miért is kéne rád haragudnom, te kis kuka! Na gyere ide! - jó szorosan megöleltük egymást és mind a ketten sírni kezdtünk egészen addig míg a telefonom kijelzője nem jelzett, hogy SMS-em jött, nem csak egy ha, nem 3 is egyszerre. Ránéztem Ginná-ra, már amennyit láttam belőle, majd megnyitottam az első üzenetet. Anyu írta:

" Szia Destiny! Nagy gond van....