Amikor
leszálltunk nagy megkönnyebbülés volt. Hazáig az út is csak 1-2 óra
volt. Meg is érkeztünk, kifizettem a taxist és mentem befele. Nem
kopogtam csak benyitottam és amit láttam az teljesen lesokkolt.....
*Destiny:*
Anyu állt a nappaliban ás smárolt egy számomra teljesen idegen pasival. A cuccaimat ledobtam a földre és egy határozott mozdulattal megfordultam és kirohantam a házból egyenest a titkos helyemre. Leültem a fa tövébe és csak sírtam. Nem azért, mert nem örülök, hogy anyu újból rátalált a szerelemre, ha nem azért, mert ez nekem egyszerre túl sok és, mert ennek a sírásnak már ki kellett, hogy jöjjön. Amint magamba tűnődtem úgy döntöttem, hogy felhívom Debóráh-t és......
*Ginna:*
Amint elment itthonról Des rögtön telefont ragadtam és tárcsáztam Zayn számát. Ja nem is mondtam, hogy egyik nap felhívott Zayn, hogy nála van Des dalos könyve. Először nem tudtam, hogy miről beszél aztán rájöttem. Nos aztán míg nincs itthon én segítek neki munkát szerezni. Azért is hívom Zayn-t, hogy megkérdezzem, hogy ment a tanácskozás Paul-val. Végre kicsöng. Majd nagy nehezen megszólal valaki/valami:
- Te most Zayn telefonját hívtad. Ő éppen nem ér rá, mert a haját állítja be, de a sípszó után hagyj üzenetet: - mit ne mondjak tipikus Zayn! ;)
- Szia! Zayn, csak én vagyok Ginna! Amiatt a dolog miatt hívlak! Ha ráérsz légy szíves hívj vissza! - kinyomtam a telefont és leültem a kanapéra. Gondolkodni kezdtem, hogy mi lehet most Des-vel?! Talán fel kéne hívnom, hogy merre van?! Nem tétováztam tovább, ha nem tárcsáztam a számot, de foglalt volt.
-Ezt nem hiszem el, ma senki sem elérhető! - fakadtam ki. Elhatároztam, hogy csinálok néhány szenyát és nézek mesét. Pont mikor bekapcsoltam a hupikék tőrpikék ment a tv-ben. Istenem milyen régen láttam. Elkezdtem falatozni az általam készített szendvicseket, aztán amikor végeztem elborultam a kanapén és néhány perc múlva már aludtam is. Míg egyszer csak egy nagyot nem villámlott és dörgött az ég, majd szakadni kezdett az eső...
*Destiny:*
Felhívtam a húgomat. Elakartam hívni egyet sétálni vagy valamit közösen csinálni, de mint kiderült éppen az egyik barátnőjénél van így ez a tervem befuccsolt. Miközben beszélgettünk hallottam, hogy a telefonom pittyeg mivel még valaki más is keres. De nem foglalkoztam vele. Miután befejeztük a beszélgetést elmentem a parkba sétálni. Olyan kevesen szoktak ott lenni, de most kivételesen sokan voltak. Már egy ideje sétálhattam amikor sötétedett és esni kezdett az eső. Fogtam egy taxit és beültem egy kávézóba. Óvatosan kortyoltam a forró kávémba, majd bambán bámultam az ablakot, ahogy az esőcseppek végig folynak rajta. Gondolat menetemből egy ismerős hang zökkentett ki...
*Ginna:*
Egyedül lenni egy óriás házban este ráadásul esőben nem megfelelő. Gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy mihez is kezdjek, amikor megszólalt a telefonom:
- Szia! Na hogy sikerült?
- Hello! egész jól! Paul szerint tökéletes a lány. És találkozni akar vele. Mikor jön haza nem tudod?
- Ez remek! Jó kis csapatmunka volt! Majd csak szerintem vasárnap este fele. Hétfőn küldök egy SMS-t, hogy mi a helyzet és délután munka után átmegyünk jó?
- remek, akkor szólok Paulnak! Szia, jó éjszakát!
- Szuper! Szia neked is! - kinyomtam a telefont és leraktam a kis dohányzó asztalra. Kiléptem az ajtón és néztem ahogy a vihar csak úgy tombol. És egyszer csak megvillant valami a fejemben, felfutottam a szobámba a gitáromért és a füzetemért. Magamra kaptam egy pulcsit és kiültem a teraszra, majd lassan játszani kezdtem rajta... Végeztem és büszke vagyok magamra, hogy betudtam azt a számot amit már rég óta nem tudok. Egy erélyes tapsot hallok, de sejtésem sincs, hogy ki az. Felkapom a gitáromat és a füzetemet, lépni akarnék befele, de egy kéz visszaránt...
(Ezt indítsátok el míg olvassátok:)
*Destiny:*
- Te jó ég! De hiányoztál! - pattanok fel és ölelem meg a rég nem látott barátnőmet. - Te itt dolgozol? - vontam kérdőre.
-Te is hiányoztál nagyon,el se tudod képzelni mennyire! Hát igen, tudod, mióta elmentetek azóta kicsit megváltozott az életem. - Megállt a beszédben és néhány könny cseppet vélek felfedezni puha arcán.
- Mi történt? - a kezemmel a székre mutatok, hogy üljön le és ahogy látom megteszi.
- Hát miután elmentetek, édesanyám meghalt egy autóbalesetben. Apám pedig elkezdett inni és engem hibáztat a történtek miatt. Éppen az nap volt egy lovas verseny és anyám ugye igen elfoglalt ember volt. Nem igen szokott eljönni egy fellépésemre vagy versenyemre eljönni, így hát mielőtt én elindultam az orrára kötöttem, hogy ott legyen, mert ha ezt kihagyja többet nem állok szóba vele. Tudom kicsit durva voltam vele, de nagyon ki voltam akadva, hogy másnak a szülője mindig ott van kivéve az enyémet. Aztán mielőtt elkezdődött volna a verseny apát értesítették, hogy anyu súlyos autóbalesetet szenvedett és nem tudták újraéleszteni. - itt megcsuklott a és nagy zokogásba tört ki. Majd aztán én is rázendítettem és szorosan magamhoz öleltem, majd csak ennyit tudtam kibökni : - Sajnálom! - ahogy láttam erőt vett magán és folytatta.
- Muszáj volt munkát vállalnom, mert ha apám nem teszi akkor nekem muszáj, hogy eltudjam magamat tartani. - nagy csend következet, majd újból rázendítettünk míg egy erélyes hangot nem hallottunk kiáltani :
- DOROTHY!!! Merre vagy, már megint?......
1-2 komment után jön a következő!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése