* 10 évvel ezelőtt: * (még csak 8 éves voltam)
Nagy nehezen elaludtam amikor álmodni kezdtem. Apuval játszottam ott kint az udvaron éppen fogócskát. Én kergettem aput,de ő csak futott és futott. Egyszer csak összeesett. Én hirtelen nem tudtam mit csinálni. Bementem anyuhoz és kiabáltam, hogy apu összeesett. Anyu rohant kifele és apu már nem volt ott. Felkeltem. Nagyon megvoltam ijedve. Szívem esze veszettül kalapált azt hittem ott helyben elájulok. Mély levegőt vettem és kiszálltam az ágyból. Elmentem, mosakodni, majd felöltöztem. Le siettem anyuhoz aki a reggelit készítette.
- Jó reggelt! Apu merre van? - kérdeztem, mivel apu mindig ilyenkor itt van és olvassa az újságot vagy esetleg anyuval beszélget.
- Jó reggelt! Be kellett mennie dolgozni! De délután jön haza ne aggódj! - mondta anyu! De olyan furcsa volt, mint amikor valamit titkol előlem.
* * * * * *
*Délután 4 óra:*
A tv előtt ültem és Family Guy-t néztem. Anyu telefonja megszólalt. Gyorsan felveszi de én a beszélgetésből semmit se értek csak azt hallom, ahogy anyu sír és sír. Leteszi a telefont és odajön hozzám. Nagy baj van érzem.
- Kislányom, mondanom kell valamit. - Nem szólaltam meg csak bólintottam.
- Szóval van egy rossz hírem. - nyelt egy nagyot és próbálta vissza tartani a kitörni készülő könnyeit. Ezt látva én is sírni kezdtem. - A.. ap.. apukád... meghalt. - nagy nehezen kimondta és sírásba tört ki. Én köpni nyelni nem tudtam.Sőt szerintem sokkot kaptam. Majd én is rázendítettem. Anyuval összeborultunk és csak sírtunk. Majd egy negyed óra sírás után anyu összeszedte magát és elkezdett valamit mondani. - De van még valami! - kezdte. Féltem, hogy őt is elvesztem. Bólintottam, hogy folytassa. - Lesz egy kistestvéred! - anyu kijelentése még jobban kiakasztott. Semmit nem szóltam csak felfutottam anyuék szobájába és bebújtam apu helyére. Megfogtam a pizsamáját jó szorosan szorítottam, majd bele szippantottam az illatába. Még néhány percig feküdtem az ágyba aztán elkezdtem apu szekrényébe kutatni. Találtam egy levelet és ez állt benne:
"Kedves Destiny!
Nem is tudom, hogy hol kezdjem talán a legelején. Nekem te voltál a legcsodálatosabb ajándék amikor megszülettél. Szebbet és jobbat nem is kaphattam volna nálad.Nem is tudod, hogy mennyit jelentesz nekem.De most térjünk rá a lényegre, hogy miért írtam ezt neked:Nem rég volt egy szívinfarktusom és az orvosok azt mondták, hogy még elő fordulhat egy pár és akár bele is halhatok. Remélem, hogy nem fog bekövetkezni egyhamar. Mindenemet rád hagytam mivel te és anyukád vagytok a legfontosabb az életembe. Mindig vigyázni és gondolni fogok rád. Soha ne felejts el. Sokszor ölel és csókol a te szerető apukád:
Robin Ryan ♥♥
A könnyeim már szinte patakokban folytak le az arcomról. Szorongattam a papírt még sokszor elolvastam. Annyira hiányzik. Kábultságomból, a hasam mordulása zökkentett ki.Nem is ettem máma semmit amióta ezt megtudtam. Csak apu ágyában feküdtem és néha egy-egy ruhadarabját szorongattam. Anyu megszervezte holnapra a temetést. És beszélgettünk egy kicsit. Már igazából rég vágytam egy kis tesóra, csak annyira kiakasztott, hogy apu meghalt ezért nem tudtam feldolgozni. Lassan el telt az idő és már 8 óra volt. Elmentem fürödni, majd a saját helyemre battyogtam. Anyunak még előtte adtam puszit, megkértem, hogy olvasson nekem egy mesét. Úgy a közepén tarthattunk a történetnek aztán el is nyomott az álom. Néhány órával később égdörgésre villámlásra keltem. Nagyon féltem. Ilyen időben apu szokott átjönni és megnyugtatni. Kiabálni kezdtem, hogy "apu", de nem jött válasz. Majd eszembe jutott, hogy ő nincs többé. Már a sírás határán voltam, amikor anyu benyitott és elkezdett nyugtatni majd fel vett, átvitt magához, majd apu helyére befektetett. Éreztem a finom illatát, anyu felé fordultam átöleltük egymást. Adott egy puszit az arcomra, majd elaludtunk. Reggel csörömpölésre ébredtem. Lebattyogtam a konyhába. Láttam, hogy anyu nekitámaszkodik a konyhapultnak és a lábánál a tányért darabokra van hullva. Feje a konyha szekrénynek borítva és csak sír. Nem szóltam semmit oda mentem és átöleltem. Majd egy csomó puszival halmoztam el amitől egy kicsit jobb kedve lett. Tudom nagyon jól, hogy nagyon hiányzik neki, pont mint nekem. De ez így történt, nem tehettünk ellene semmit. Össze söpörtem a tányérdarabokat, és készítettem anyunak meg nekem egy-egy pirítóst, majd egy forró teát.
* A temetés: *
Nagy meglepetés ért a temetőben. Akkora volt a tömeg mint egy koncerten. Nem is tudtam, hogy ennyien szerették aput. Elkezdődött, belőlem kitört a sírás és persze anyuból is. Megöleltük egymást és csak sírtunk, majd így voltunk a temetés végéig...* 10 év elteltével: *
Apu halála óta teljesen megváltozott az életünk. Azóta figyelmesebb, segítőkészebb, okosabb, szófogadóbb és érettebb lettem. Egy kis változás is lett rajtam. A hajszínem megváltozott és elég sokat fogytam. Ja és egy poronttyal bővült a családunk, ugyanis született egy húgom Deborah Ryan aki most már 10 éves. Elég ügyes. Nagyon hasonlít apura. A szeme, a mosolya, a beszéd stílusa, a mozgása mint, ha őt látnám. Amikor ránézek elő jönnek az emlékek és sírhatnékom van, de ezt már amúgy megszoktam . Én aputól csak a szememet örököltem, minden mást anyutól. De őt életem végéig óvni fogom nagyon sokat jelent nekem...
Petrus.:) Nagyon tetszik.:)Szomorú de aranyos. Siess.!:)
VálaszTörlésJucus.. :)) Köszönöm!! Igyekszem.. :DD ♥
VálaszTörlés