3.Egy váratlan találkozás és a vásárlás....

Helló!! Meghoztam az új részt! Imádlak titeket már 130 látogató OMG!! Jó olvasást!! ♥♥ puszi ♥♥

Éjjel 2 óra. Gyorsan levetkőztem fehérneműre lemostam magamról a sminket majd fáradtan dőltem be az ágyba. Olyan 4 óra körül nyüszögésre keltem.......

Azt vettem észre, hogy kinyílódik az ajtó és Deborah jön be rajta. Felülök az ágyon és odahívom magamhoz .  A szeme tiszta könny scsak szipog, majd halkan, de nagy nehezen megszólal:

- Rosszat álmodtam! - és elkezdett sírni. Nyugtatgattam, befektettem mellém és átöleltem, hogy érezze, rám mindig számíthat. Deborah, olyan mint, ha a gyermekem lenne és az ő szemszögéből nézve én olyan vagyok neki mint ha a második anyja lennék. Nem szeretném itt hagyni, de muszáj lesz. Nagy nehezen, de elaludt és utána nem sokkal én is. Reggel olyan  11  körül Deborah ébresztett, hogy éhes. Nagy nehezen, de felkeltem. Elküldtem Deboráht mosakodni és fogat mosni addig kinyitottam az erkély ajtót hogy friss levegő jöjjön be, és gyorsan kerestem magamnak valami ruhát addigra kijött Deborah is. Gyorsan megfürödtem, majd elvégeztem a teendőimet és felöltöztem.

Egy kis alapozót és szempilla spirált raktam magamra. Még felöltöztettem Deboráht . Óvatosan lebattyogtunk a lépcsőn. A húgomat leültettem az étkezőasztalhoz rajzolni én meg neki álltam meleg szendvicseket készíteni. Nagy nehezen, de elkészültek. Megreggeliztünk és Deboráh-val elmentünk boltba vásárolni mivel nem volt már otthon szinte semmi. Ahogy kiléptünk a meleg napsütésbe a bőröm liba bőrözni kezdett. Felraktam a napszemüveget és szép lassan ballagtunk. Vagy is én mivel Deborah ugrándozott. Bementünk a sarki boltba és a húgom rögtön megrohamozta a csokis pultot. Menni akartam volna utána, de valaki sikeresen fel lökött és a földön landoltam. 

- Héé! Nem tudsz vigyázni? - kérdeztem az illetőtől.

- Ne haragudj! Nem vettelek észre! - nyújtotta a kezét amit én megmarkoltam és ő felrántott. - Amúgy Zayn vagyok, Zayn Malik! És téged, hogy hívnak.

- Destiny Ryan. De ne haragudj mennem kell, mert attól félek, hogy a húgom nem  bír uralkodni magán és felfalja a csokis pultot! - mondtam, majd dobtam neki egy mű mosolyt és mentem Deborah felé. - Vegyed el valamelyiket amelyiket szeretnéd és menjünk, mert még mást is kell venni. - rám nézett azzal a gyönyörű kis barna szemeivel,  elmosolyogta magát és két csokit bele rakott a kosárba. Gyorsan össze szedtük még ami kellet, de olyan hiány érzetem volt. Áhh és eszembe jutott a répát hagytam ki. Oda battyogtunk a zöldségeshez és 4 szál  répát elvettem.  És egy srác hozzám szólt:

- Szia! Te is szereted a répát? - elég furcsán néztem rá és szerintem ezt észre is vette. De mire válaszolni akartam volna addigra megszólalt mögöttem egy ismerős hang...

- Louis ne kínozd a répás kérdéseiddel Destiny-t. - mondta Zayn.

- Én nem kínzom csak megkérdeztem, hogy szereti-e a répát! Amúgy te honnan ismered Zayn-t? - mondta Louis aztán egy sértődött fejjel és egy zavarodott fejet akart vágni, de nem sikerült neki. Deborah a lábamba kapaszkodva figyelte, hogy mi folyik körülötte. Ráncigálni kezdte a szoknyámat, hogy menjünk már. Én pedig megsimogattam a buksiját és halkan suttogtam, hogy mindjárt.

- Louis ugye? - kérdeztem félénken.  - Szeretem a répát. És az előbb futottam össze Zayn-vel. - és elmosolyogtam magam. Louis megfordult és jó szorosan megölelt.

- De jó!! - ugrándozott örömében. Kicsit se nézték hülyének. - Olyan aranyos ez a kislány! Hogy hívnak? - kérdezte a két jó madár. Félénk és tömör választ adott:

- Deborah Ryan.

- Nagyon szép neved van.- helyeseltek a fiúk. Egy félénk mosoly húzódott a csöpp kis száján. Majd megfogta a kezem és a pénztár felé cibált.

- Bocsi fiúk, de mennünk kell. 

- Persze, de majd még látjuk egymást ? - kérdezték a fiúk.

- Aha. - adtam egy gyors és tömör választ. Kifizettük a kajákat, majd beültünk egy étterembe, mert nem volt kedvem főzni. Megebédeltünk, haza fele vettük az irányt. Még útközbe egy gyors beszélgetést ejtettem a két barátnőmmel, hogy délután elmegyünk ruhákat vásárolni. Hazaértünk, kipakoltam. Néhány szót váltottam anyuval. Mivel itthon van  így nem kell elvinnem Deboráht a mamihoz. Át öltöztem, majd egy kis sminket raktam magamra. Ezt vettem fel:

Lassan indultam el majd a lányok is csatlakoztak hozzám. Egész úton végig röhögtünk ( istenem nem is tudom mi lenne velem nélkülük)aztán megbeszéltük, hogy a vasárnapi napot az-az a holnapi napot még itthon töltjük a családjainkkal, és csak este megyünk el. Egész nap jártuk a butikokat.  Mindegyikőnk keze tele volt szatyrokkal. Beültünk egy kávézóba, és mindegyikőnk ivott egy-egy cappuccino-t. Aztán hazafele vettük az irányt csak most nem gyalog, hanem taxival. Este 10 óra. Halkan mentem be ne hogy valakit felkeltsek. De égett a tv és anyu ült előtte. Felmentem a szobámba és lepakoltam a cuccaimat. Lesiettem, hozzá Kb. úgy két órát beszélgettünk anyuval, és nagy nehezen, de felmentem a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat,  majd egy óra forgolódás után elaludtam. Reggel a telefonom csörgésére keltem fel.  Egy SMS. Ismeretlentől jött. Megdörgöltem a karikás szemeimet és elkezdtem olvasni az SMS-t. :

"Szia, Destiny! Csak arra gondoltam, hogy valamikor össze futhatnánk valahol és beszélgethetnénk! Mit szólsz? Várom a válaszodat!! :DD Puszi : Zayn

 Kikerekedett szemekkel olvastam végig az SMS-t. Honnan tudja a telefonszámomat? Mit szeretne tőlem? Nem is ismerem..! Most mit válaszoljak! Ezen gondolkodtam, miközben haladtam le a lépcsőn. Anyu éppen reggelit készített. Bekapcsoltam tv-t és közben azon tűnődtem, hogy mit is írjak neki vissza, vagy egyáltalán vissza írjak-e neki! Gondolat menetemből a tv zökkentett ki. Lesokkoltam, amit láttam.. A kábulásból az érzésem át váltott düh be.....