3.Egy váratlan találkozás és a vásárlás....

Helló!! Meghoztam az új részt! Imádlak titeket már 130 látogató OMG!! Jó olvasást!! ♥♥ puszi ♥♥

Éjjel 2 óra. Gyorsan levetkőztem fehérneműre lemostam magamról a sminket majd fáradtan dőltem be az ágyba. Olyan 4 óra körül nyüszögésre keltem.......

Azt vettem észre, hogy kinyílódik az ajtó és Deborah jön be rajta. Felülök az ágyon és odahívom magamhoz .  A szeme tiszta könny scsak szipog, majd halkan, de nagy nehezen megszólal:

- Rosszat álmodtam! - és elkezdett sírni. Nyugtatgattam, befektettem mellém és átöleltem, hogy érezze, rám mindig számíthat. Deborah, olyan mint, ha a gyermekem lenne és az ő szemszögéből nézve én olyan vagyok neki mint ha a második anyja lennék. Nem szeretném itt hagyni, de muszáj lesz. Nagy nehezen, de elaludt és utána nem sokkal én is. Reggel olyan  11  körül Deborah ébresztett, hogy éhes. Nagy nehezen, de felkeltem. Elküldtem Deboráht mosakodni és fogat mosni addig kinyitottam az erkély ajtót hogy friss levegő jöjjön be, és gyorsan kerestem magamnak valami ruhát addigra kijött Deborah is. Gyorsan megfürödtem, majd elvégeztem a teendőimet és felöltöztem.

Egy kis alapozót és szempilla spirált raktam magamra. Még felöltöztettem Deboráht . Óvatosan lebattyogtunk a lépcsőn. A húgomat leültettem az étkezőasztalhoz rajzolni én meg neki álltam meleg szendvicseket készíteni. Nagy nehezen, de elkészültek. Megreggeliztünk és Deboráh-val elmentünk boltba vásárolni mivel nem volt már otthon szinte semmi. Ahogy kiléptünk a meleg napsütésbe a bőröm liba bőrözni kezdett. Felraktam a napszemüveget és szép lassan ballagtunk. Vagy is én mivel Deborah ugrándozott. Bementünk a sarki boltba és a húgom rögtön megrohamozta a csokis pultot. Menni akartam volna utána, de valaki sikeresen fel lökött és a földön landoltam. 

- Héé! Nem tudsz vigyázni? - kérdeztem az illetőtől.

- Ne haragudj! Nem vettelek észre! - nyújtotta a kezét amit én megmarkoltam és ő felrántott. - Amúgy Zayn vagyok, Zayn Malik! És téged, hogy hívnak.

- Destiny Ryan. De ne haragudj mennem kell, mert attól félek, hogy a húgom nem  bír uralkodni magán és felfalja a csokis pultot! - mondtam, majd dobtam neki egy mű mosolyt és mentem Deborah felé. - Vegyed el valamelyiket amelyiket szeretnéd és menjünk, mert még mást is kell venni. - rám nézett azzal a gyönyörű kis barna szemeivel,  elmosolyogta magát és két csokit bele rakott a kosárba. Gyorsan össze szedtük még ami kellet, de olyan hiány érzetem volt. Áhh és eszembe jutott a répát hagytam ki. Oda battyogtunk a zöldségeshez és 4 szál  répát elvettem.  És egy srác hozzám szólt:

- Szia! Te is szereted a répát? - elég furcsán néztem rá és szerintem ezt észre is vette. De mire válaszolni akartam volna addigra megszólalt mögöttem egy ismerős hang...

- Louis ne kínozd a répás kérdéseiddel Destiny-t. - mondta Zayn.

- Én nem kínzom csak megkérdeztem, hogy szereti-e a répát! Amúgy te honnan ismered Zayn-t? - mondta Louis aztán egy sértődött fejjel és egy zavarodott fejet akart vágni, de nem sikerült neki. Deborah a lábamba kapaszkodva figyelte, hogy mi folyik körülötte. Ráncigálni kezdte a szoknyámat, hogy menjünk már. Én pedig megsimogattam a buksiját és halkan suttogtam, hogy mindjárt.

- Louis ugye? - kérdeztem félénken.  - Szeretem a répát. És az előbb futottam össze Zayn-vel. - és elmosolyogtam magam. Louis megfordult és jó szorosan megölelt.

- De jó!! - ugrándozott örömében. Kicsit se nézték hülyének. - Olyan aranyos ez a kislány! Hogy hívnak? - kérdezte a két jó madár. Félénk és tömör választ adott:

- Deborah Ryan.

- Nagyon szép neved van.- helyeseltek a fiúk. Egy félénk mosoly húzódott a csöpp kis száján. Majd megfogta a kezem és a pénztár felé cibált.

- Bocsi fiúk, de mennünk kell. 

- Persze, de majd még látjuk egymást ? - kérdezték a fiúk.

- Aha. - adtam egy gyors és tömör választ. Kifizettük a kajákat, majd beültünk egy étterembe, mert nem volt kedvem főzni. Megebédeltünk, haza fele vettük az irányt. Még útközbe egy gyors beszélgetést ejtettem a két barátnőmmel, hogy délután elmegyünk ruhákat vásárolni. Hazaértünk, kipakoltam. Néhány szót váltottam anyuval. Mivel itthon van  így nem kell elvinnem Deboráht a mamihoz. Át öltöztem, majd egy kis sminket raktam magamra. Ezt vettem fel:

Lassan indultam el majd a lányok is csatlakoztak hozzám. Egész úton végig röhögtünk ( istenem nem is tudom mi lenne velem nélkülük)aztán megbeszéltük, hogy a vasárnapi napot az-az a holnapi napot még itthon töltjük a családjainkkal, és csak este megyünk el. Egész nap jártuk a butikokat.  Mindegyikőnk keze tele volt szatyrokkal. Beültünk egy kávézóba, és mindegyikőnk ivott egy-egy cappuccino-t. Aztán hazafele vettük az irányt csak most nem gyalog, hanem taxival. Este 10 óra. Halkan mentem be ne hogy valakit felkeltsek. De égett a tv és anyu ült előtte. Felmentem a szobámba és lepakoltam a cuccaimat. Lesiettem, hozzá Kb. úgy két órát beszélgettünk anyuval, és nagy nehezen, de felmentem a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat,  majd egy óra forgolódás után elaludtam. Reggel a telefonom csörgésére keltem fel.  Egy SMS. Ismeretlentől jött. Megdörgöltem a karikás szemeimet és elkezdtem olvasni az SMS-t. :

"Szia, Destiny! Csak arra gondoltam, hogy valamikor össze futhatnánk valahol és beszélgethetnénk! Mit szólsz? Várom a válaszodat!! :DD Puszi : Zayn

 Kikerekedett szemekkel olvastam végig az SMS-t. Honnan tudja a telefonszámomat? Mit szeretne tőlem? Nem is ismerem..! Most mit válaszoljak! Ezen gondolkodtam, miközben haladtam le a lépcsőn. Anyu éppen reggelit készített. Bekapcsoltam tv-t és közben azon tűnődtem, hogy mit is írjak neki vissza, vagy egyáltalán vissza írjak-e neki! Gondolat menetemből a tv zökkentett ki. Lesokkoltam, amit láttam.. A kábulásból az érzésem át váltott düh be.....

Köszönöm...

Sziasztok!! Nagyon szépen köszönöm a 100 látogatót!!! Csak ennyit szerettem volna!!! :DD ♥♥♥

2. A frászt hoztad rám .. és a bejelentés.....

 Sziasztok!! Nem tudom, hogy ti, hogy vagytok vele, de nekem mindig bajom van a 2. rész megírásával, mert nem jut eszembe semmi, de aztán utána belelendülök.!! Meghoztam az új részt!! Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre ezért Komikat és teszikelés kérek!! Remélem, hogy tetszik! Most már befogom! Jó olvasást!! :DD Puszi ♥♥

Halkan veszem a levegőt ne, hogy meghalljon, de a cipő kopogását hallom a padlón és a léptek  egyre közelednek.Meg áll előttem, sikítani akarnék, de nem tudok, mert befogta a számat, majd óvatosan a villany kapcsolóhoz nyúl és felkapcsolja...

 - Mit sikítozol?Felvered egész New York!- mondta.

- Csak nagyon megijedtem, mivel villanyt nem kapcsoltál és csurog rólad a víz. Olyan volt mint,ha valaki rám akarna támadni.

- De butus vagy!  Én soha nem tennék ilyet!- mondta, majd átölelt.

- Héé! Én is tiszta víz vagyok. De egyébként miért is jöttél? - kérdeztem felvont szemöldökkel a még csurom vizes barátnőmtől. Mint, ha meg se hallotta volna kérdést csak bambán bámult rám. Arra jutottam, hogy majd később visszatérek a témára. -  Itt alszol?

- Rendben! Ha anyud megengedi! - mondta. 

- Most úgy is este dolgozik és Deborah meg a maminál van. 

- Rendben, de kérhetek egy tiszta ruhát vagy pizsit?

- Persze. -  adtam Ginnának egy pizsit és használatba vette a fürdőszobát. Én addig megágyaztam és gyorsan csináltam néhány szenyát. Nagy nehezen kijött Ginna is és elfoglalhattam a fürdőt. Beleültem egy kád forró vízbe s hallgattam a csendet. Mivel már kezdett csendesedni az eső. Kiszálltam a vízből és elvégeztem még a teendőimet. Belebújtam a pizsimbe ami egy fehér toppból és egy fekete rövid naciból állt. Kimentem a fürdőből és meglepett a látvány amit láttam. Ginna szétterpesztett lábakkal ült az ágyon és a laptoppomat nyomkodta. Meglátott aztán törökülésbe ült és csak nevetett.Megráztam a fejem és én is elmosolyodtam, majd helyet foglaltam a kelekótya barátnőm mellett és elvettem a tányérról én is egy szendvicset. 

- Ginna miért is jöttél? - kérdeztem teli szájjal.

- Hát tudod tervezgettük, hogy majd elmegyünk Dublinba meg Londonba. Gyermek korunk óta ez az álmunk. Tudom, hogy neked most inkább a családoddal kéne lenned. De kérlek gondolkozz rajta. Én azt is megértem, ha nemet mondasz. 

- Hát nem is tudom. Apu halála óta nem is voltunk úgy semerre. Én egyedül meg pláne nem. Végül is elmehetünk. Keresek valami házat. Vagy ha akarod akkor együtt keressük. Majd én állok mindent. Úgy is erre az utazásra spóroltam.

- Rendben akkor intézzük most. Ne hogy azt hidd hogy hagyom is, hogy egyedül fizesd ki az egészet - mondta Ginna összefont karral.
 Megrendeltem a repülőjegyeket és még néhány telefon hívást intéztem. Ránéztem az órámra ami éjjel 1 órát mutatott. Kikapcsoltuk a gépet, és lefeküdtünk. Ahogy hallottam, Ginna már rég aludt nekem pedig az utazáson járt az eszem. Hogyan hagyjam itt anyuékat. Meg ígértem álmomban apunak, hogy vigyázni fogok rájuk, bármi is történjen. De nem maradhatok velük örökké.  Míg ezeken gondolkodtam észre sem vettem, hogy elaludtam. Reggel olyan 10 körül csörömpölésre ébredtem. Ginna még aludt. Gyorsan felvettem a nyuszis papucsom és magamra kaptam a köntösömet, majd lassan haladva lementem a konyhába. Azt hittem, hirtelen, hogy betörő, de nem, csak anyu volt. Megint összetört egy tányért.

- Jó reggelt anyu! - mondtam neki, mire ő megijedt, majd adtam az arcára egy puszit és megöleltem.  

- Jó reggelt kicsim!Te jó ég, a frászt hoztad rám! Ne haragudj, hogy fel keltettelek! - mondta majd jól megszorongatott és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Ja nem történt semmi, úgy is fel akartam kelni!  - hazudtam egy kicsit, mivel majd leragadtak a szemeim. - Anyu itt aludt Ginna! Ugye nem baj, mondjuk még most is alszik.

- De, hogy baj! - mondta egy mosoly kíséretében.

- Anyu beszélnünk kell! - mondtam. - Főzök egy kávét! És aközben elmesélem! Kérsz te is? - anyu bólintott majd megszólalt:

- Nagyon megijesztesz! Remélem nincs semmi baj?   
Gyorsan kifőztem a kávét és kiültünk a teraszra. Vettem egy mély levegőt aztán elmeséltem mindent anyunak. Ő csak száj tátva figyelt. Majd hosszú gondolkozás után megszólalt.

- Kislányom! Ugye tudod, hogy ez nagy felelősség egy idegen városban teljesen egyedül, új életet kezdeni! De hát ha neked így jó, akkor menjetek! Én megbízok benned! 18 éves vagy már nem tarthatlak vissza. - mondta rezzenéstelen arccal. Néhány könny cseppet véltem felfedezni az arcán. Odanyúltam, hogy letöröljem őket. De abban a pillanatban felállt majd rám pillantott és így szólt:

- Megyek lezuhanyzom és alszok! Ha megkérlek, légyszíves hozd haza a mamitól Debohrát.
 Bementünk a lakásba anyu felment fürödni, majd elment aludni. Gyorsan össze ütöttem egy kis rántottát és láb dobogást hallottam a lépcső felől.

*Ginna:*

Reggel olyan 11 körül lehetett, amikor kaptam egy SMS-t anyutól, hogy haza kell mennem, mert a húgomra kell vigyáznom. Gyorsan megigazítottam az ágyat bementem a fürdőbe. Elvégeztem a szokásos teendőimet és felvettem a tegnapi ruháimat ami megszáradt. Lassan, de elég hallhatóan mentem le a konyhába ahol Destiny már a reggelit csinálta...

* Destiny:*

Ahogy láttam Ginna jött le a lépcsőn!  Köszöntem neki majd eléje raktam a maradék rántottát és  egy bögre gőzölgő kávét.

  

Megreggelizett és  megszólalt: 

- Destiny, beszéltél már anyuddal? 

- Persze és meg is engedte!

- Szuper, akkor ma nálam lesz egy kis buli este gyere el jó, olyan 8 körül?!!  Nagyon köszönök mindent, de most mennem kell, mert vigyáznom kell a húgomra. Ha bármi van hívj nyugodtan! - meg se várva a válaszomat kiviharzott a konyhából és egy ajtó csapódás jelezte, hogy elment. Én meg magamba motyogtam egy "sziá-t", de úgy se hallotta tehát mindegy. Bekapcsoltam a tv-t míg mosogattam, azt gondoltam biztos megy benne valami érdekes. Ahogy váltogattam a csatornákat a hír tv-re kapcsoltam és egy ismerős nevet hallottam benne " One Direction" nem tudtam, hogy hol hallottam, úgy mond őszintén nem is érdekelt. Hallgattam, hogy mit mondanak róluk. Nem izgatott nagyon. Közben befejeztem a mosogatást, összesöpörtem, majd úgy döntöttem, hogy segítek anyunak. Összeszedtem a szennyest, elindítottam egy mosást, aztán kitakarítottam a házat. Rá pillantottam a fali órára ami 3 órát mutatott. Magamra kaptam valami ruhát, mert megígértem anyunak, hogy elmegyek Deborah-ért 

(Ezt vettem fel: )

Nem kellett sokat gyalogolnom pár utcányival odébb laktak a mamiék. Becsöngettem,  Deborah nyitott ajtót. Gyorsan pár szót váltottam a mamiékkal. Megfogtam Deborah cuccát és  kézen fogtam,  lassan battyogtunk hazafele. Egész úton be nem állt a szája. Mint ha csak aput látnám és akkor rám tört a sírhatnék. "Nem! Erős vagy Destiny, nem szabad magad gyengének mutatni." Hazaértünk, Deboráth  leültettem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Family Guy-t néz. Imádja ezt a mesét. Ilyenkor kiköpött én,mert nem hall, ha szólunk hozzá. Kimentem a konyhába. Úgy döntöttem, hogy gyorsan sütök egy pizzát. Ahogy készítettem az ennivalót hallottam, hogy Deborah, hogyan nevet. Az a nevetés, olyan édes. Megint apu jut eszembe. Egy pár könny szökik a szemembe, de nem érdekelt nem töröltem le hisz úgy se látja senki. Nagy nehezen megsült a pizza. Megebédeltünk vagy inkább vacsoráztunk, mivel este 6 volt és anyu is közben elment dolgozni. Deboráth gyorsan megfürdettem, majd  leült saját magától a kanapéra, aztán neki állt olvasni. Meg is érkezett a mami, hogy vigyázzon rá.  Gyorsan felfutottam, lezuhanyoztam, megmostam a hajam, majd megszárítottam és begöndörítettem. A szekrényem elé álltam és gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. 10 perc gondolkodás után ezt vettem fel:

Elő kerestem egy fekete magassarkút kisminkeltem magam. 8 előtt pár perccel végeztem is. Lassan és óvatosan mentem le a lépcsőn. Adtam egy puszit már az alvó Deborah fejére és elköszöntem a mamitól. Nem kellett sokat mennem mivel Ginnáék itt laktak a szomszédba. Csöngetni akartam amikor éppen Dorothy lépett ki az ajtón és magához ölelt jó szorosan. Majd annyit mondott, hogy "HIÁNYOZNI FOGSZ NAGYON ÉS MAJD MEGLÁTOGATLAK".  Ezek a szavak hallatán könnybe lábattak a szemeim. És jó szorosan magamhoz öleltem. Egy idő után elengedtük egymást bementünk és szinte ott volt az összes osztálytársunk. Még Dylan is a volt barátom. Megöleltem őt is.  Megkerestem Ginnát. Nagyon sokat beszélgettünk meg táncoltunk és elég hamar eltelt az idő. Még Ginnával egy pár szót váltottam az utazással kapcsolatban, hogy holnap este olyan 7 körül indul a gépünk meg ehhez hasonlókat. Mindenkit végig öleltem és adtam mindenkinek egy- egy puszit.  Kizárásos alapon Dorothyt hagytam a végére. Jól megszorongattuk egymás és puszikat adtunk egymásnak  és haza fele vettem az irányt. Éjjel 2 óra.  Levetkőztem fehérneműre lemostam magamról a sminket majd fáradtan dőltem be az ágyba. Olyan 4 óra körül nyüszögésre keltem.......

Figyelem!!

Sziasztok!! Most nem résszel jöttem, csak annyit szeretnék mondani, hogy tetszikeljetek és iratkozzatok fel ha tetszik!!! Légyszives nekem sokat jelentene!! Ja és légyszi komizzatok!! :DD Köszönöm!!!

1. A MÚLT és a JELEN

Sziasztok! Meghoztam az első részt!  Ezzel a résszel egy kicsit vissza megyünk a múltba! Remélem, hogy tetszeni fog! Egy pár komit, ha kérhetnék, mivel elég sokat dolgoztam vele! :DD Jó olvasást! :D


* 10 évvel ezelőtt: * (még csak 8 éves voltam)

  Nagy nehezen elaludtam amikor álmodni kezdtem. Apuval játszottam ott kint az udvaron éppen fogócskát. Én kergettem aput,de ő csak futott és futott. Egyszer csak összeesett. Én hirtelen nem tudtam mit csinálni. Bementem anyuhoz és kiabáltam, hogy apu összeesett. Anyu rohant kifele és apu már nem volt ott. Felkeltem. Nagyon megvoltam ijedve. Szívem esze veszettül kalapált azt hittem ott helyben  elájulok. Mély levegőt vettem és kiszálltam az ágyból. Elmentem, mosakodni, majd felöltöztem. Le siettem anyuhoz aki a reggelit készítette. 

- Jó reggelt! Apu merre van? - kérdeztem, mivel apu mindig ilyenkor itt van és olvassa az újságot vagy esetleg anyuval beszélget.

- Jó reggelt! Be kellett mennie dolgozni! De délután jön haza ne aggódj! - mondta anyu! De olyan furcsa volt, mint amikor valamit titkol előlem.

                                                               * * * * * * 

 *Délután 4 óra:*

A tv előtt ültem és Family Guy-t néztem. Anyu telefonja megszólalt. Gyorsan felveszi de én a beszélgetésből semmit se értek csak azt hallom, ahogy anyu sír és sír. Leteszi a telefont és odajön hozzám. Nagy baj van érzem. 

- Kislányom, mondanom kell valamit. - Nem szólaltam meg csak bólintottam. 

(Közben ezt hallgassátok meg)

- Szóval van egy rossz hírem. - nyelt egy nagyot és próbálta vissza tartani a kitörni készülő könnyeit. Ezt látva én is sírni kezdtem. - A.. ap.. apukád... meghalt. - nagy nehezen kimondta és sírásba tört ki. Én köpni nyelni nem tudtam.Sőt szerintem sokkot kaptam. Majd én is rázendítettem. Anyuval összeborultunk és csak sírtunk. Majd egy negyed óra sírás után anyu összeszedte magát és elkezdett valamit  mondani. - De van még valami! - kezdte. Féltem, hogy őt is elvesztem. Bólintottam, hogy folytassa. - Lesz egy kistestvéred! - anyu kijelentése még jobban  kiakasztott. Semmit nem szóltam csak felfutottam anyuék szobájába és bebújtam apu helyére. Megfogtam a pizsamáját  jó szorosan szorítottam, majd bele szippantottam az illatába. Még néhány percig feküdtem az ágyba aztán elkezdtem apu szekrényébe kutatni. Találtam egy levelet és ez állt benne: 
                        "Kedves Destiny! 

Nem is tudom, hogy hol kezdjem talán a legelején. Nekem te voltál a legcsodálatosabb ajándék amikor megszülettél. Szebbet és jobbat nem is kaphattam volna nálad.Nem is tudod, hogy mennyit jelentesz nekem.De most térjünk rá a lényegre, hogy miért írtam ezt neked:Nem rég volt egy szívinfarktusom és az orvosok azt mondták, hogy még elő fordulhat egy pár és akár bele is halhatok. Remélem, hogy nem fog bekövetkezni egyhamar. Mindenemet rád hagytam mivel te és anyukád vagytok a legfontosabb az életembe. Mindig vigyázni és gondolni fogok rád. Soha ne felejts el. Sokszor ölel és csókol a te szerető apukád:

                  Robin Ryan ♥♥

A könnyeim már szinte patakokban folytak le az arcomról. Szorongattam a papírt  még sokszor elolvastam. Annyira hiányzik. Kábultságomból, a hasam mordulása zökkentett ki.Nem is ettem máma semmit amióta ezt megtudtam. Csak apu ágyában feküdtem és néha egy-egy ruhadarabját szorongattam. Anyu megszervezte holnapra a temetést. És beszélgettünk egy kicsit. Már igazából rég vágytam egy kis tesóra, csak annyira kiakasztott, hogy apu meghalt ezért nem tudtam feldolgozni. Lassan el telt az idő és már 8 óra volt. Elmentem fürödni, majd a saját helyemre battyogtam. Anyunak még előtte adtam puszit, megkértem, hogy olvasson nekem egy mesét. Úgy a közepén tarthattunk a történetnek aztán el is nyomott  az álom. Néhány órával később égdörgésre villámlásra keltem. Nagyon féltem. Ilyen időben apu szokott átjönni és megnyugtatni. Kiabálni kezdtem, hogy  "apu", de nem jött válasz. Majd eszembe jutott, hogy ő nincs többé. Már a sírás határán voltam, amikor anyu benyitott és elkezdett nyugtatni majd fel vett, átvitt magához, majd apu helyére befektetett. Éreztem a finom illatát, anyu felé fordultam átöleltük egymást. Adott egy puszit az arcomra, majd elaludtunk. Reggel csörömpölésre ébredtem. Lebattyogtam a konyhába. Láttam, hogy anyu nekitámaszkodik a konyhapultnak és a lábánál a tányért darabokra van hullva. Feje a konyha szekrénynek borítva és csak sír. Nem szóltam semmit oda mentem és átöleltem. Majd egy csomó puszival halmoztam el amitől egy kicsit jobb kedve lett. Tudom nagyon jól, hogy nagyon hiányzik neki, pont mint nekem. De ez így történt, nem tehettünk ellene semmit. Össze söpörtem a tányérdarabokat, és készítettem anyunak meg nekem egy-egy pirítóst, majd egy forró teát. 

* A temetés: *

 Nagy meglepetés ért a temetőben. Akkora volt a tömeg mint egy koncerten. Nem is tudtam, hogy ennyien szerették aput. Elkezdődött, belőlem kitört a sírás és persze anyuból is. Megöleltük egymást és csak sírtunk, majd így voltunk a temetés végéig...


    
 * 10 év elteltével: *

Apu halála óta teljesen megváltozott az életünk. Azóta figyelmesebb, segítőkészebb, okosabb, szófogadóbb és érettebb  lettem. Egy kis változás is lett rajtam. A hajszínem megváltozott és elég sokat fogytam. Ja és egy poronttyal bővült a családunk, ugyanis született egy húgom Deborah Ryan aki most már 10 éves. Elég ügyes. Nagyon hasonlít apura. A szeme, a mosolya, a beszéd stílusa, a mozgása mint, ha őt látnám. Amikor ránézek elő jönnek az emlékek és sírhatnékom van, de ezt már amúgy megszoktam . Én aputól csak a szememet örököltem, minden mást anyutól. De őt életem végéig óvni fogom nagyon sokat jelent nekem...

 

Prológus

 Sziasztok! Csináltam egy blogot!  remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást kívánok!! :DD

 Ülök a kanapén és bámulom a tv-t. Ott kint tombol a vihar. Villámlik, dörög, félek. Éppen egy horror filmet nézek amikor egy nagyot dörgött és villámlott, felsikítok. Próbálom magamat nyugtatni és egy darabig sikerült, míg egyszer csak valaki kitárta az ajtót és csurom víz mindene. És egyre közeledik felém. Ijedtemben felsikítok és a kanapé mögé bújok hát ha nem talál meg. Halkan veszem a levegőt ne, hogy meghalljon, de a cipő kopogását hallom a padlón és a léptek  egyre közelednek.Meg áll előttem, sikítani akarnék, de nem tudok, mert befogta a számat, majd óvatosan a villany kapcsolóhoz nyúl és felkapcsolja...

Szereplők

Destiny Ryan

   Átlagos 18 éves lány.  Fényképezéssel és táncolással tölti a szabadidejét. Titokban énekel és dalokat ír. A barátnőjével új életet szeretnének kezdeni egy számukra idegen városban, a szüleik nélkül. Vajon sikerül nekik?

Ginna Grande

Destiny legjobb barátnője. 17 éves. Modellkedéssel és gitározással tölti a szabadidejét. Ő is titokban énekel.

Dorothy Edwards

Ő is Destiny barátnője. Sajnos ő nem tarthat velük. (De egy párszor ő is benn lesz a részekben.. Csak nem olyan sokat) 18 éves . Lovaglással és focival tölti a szabad idejét.  Vajon ővele mi lesz?

One Direction

A One Direction tagjai: Zayn, Niall, Harry, Louis, Liam. Felbojgatják a lányok életét vagy fordítva?